A közösség

A közösségi élet, mint az öröm forrása:

-„Az egyházi mozgalmak és új közösségek jelentik az egyik legfontosabb újdonságot, melyet a Szentlélek a II. Vatikáni Zsinat megvalósítása érdekében létrehozott az Egyházban. Közvetlenül a zsinati ülések után terjedtek el, többnyire az azt követő években, abban a lelkesítő és ígéretes időszakban, melyet azonban nehéz próbatételek is jellemeztek. VI. Pál és II. János Pál nyitott lélekkel tudta befogadni és megítélni, bátorítani és támogatni a világi hívek részéről megjelenő új és váratlan valóságok kirobbanását, melyek sokféle és meglepő formában visszaadták az egész Egyháznak az életerőt, a hitet és a reményt . Ezek ugyanis már akkoriban tanúságot tettek arról, hogy milyen nagy öröm, mennyire ésszerű és szép dolog kereszténynek lenni, és életükkel kifejezték hálájukat, hogy ahhoz a titokzatos közösséghez tartozhatnak, amely az Egyház. Tanúi voltunk egy erőteljes missziós lendület feléledésének, amelyet az a vágy mozgatott, hogy szeretnék mindenkinek továbbadni azt a kincset, amit a Krisztussal való találkozás jelent, s amelyet úgy éltek meg, mint az egyetlen megfelelő választ az emberi szív mély szomjúságára az igazság és a boldogság iránt.”/ XVI. Benedek pápa beszéde a püspökökhöz az egyházi mozgalmakról és új közösségekről 2008.máj.29./

-„Az Evangéliumban, ahol a boldogságokról van szó, az Úr azt mondja: "Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket". (Mt 5,4) Az a látszólagos ellentmondás, amely jelen van a szenvedés és az öröm között, a Szentlélek vigasztaló kegyelme által múlható felül. Átélve ugyanazt a titkot, amelyet Krisztus halála és feltámadása rejt magában, a Lélek segít megnyílni már most azelőtt az öröm előtt, amit majd a Megváltóval történő végső találkozásunk alkalmával fogunk átélni. Valójában az emberi lét nem csupán a lelki vagy a testi jólétből fakadó kellemes érzésen alapul, hanem egy olyan "egészségen", amely az Istennel való teljes harmóniában fejeződik ki, magával Istennel és az egész emberiséggel egyaránt. Ehhez viszont csakis abban a titokban lehet teljesen közel kerülni, ami a passió misztériuma, Krisztus halála és feltámadása.”/ II. János Pál pápa üzenete a betegek XII. világnapjár 2005.febr.9-11./A közösségi lét,akkor válhat igazán az öröm forrásává,ha megismerjük a szenvedés misztériumát is.

-A kisközösség megajándékoz az együttlét örömével, megerősíti barátságainkat, elmélyíti személyes kapcsolatainkat. Színesebbé válik életünk: a csoport hitet, emberséget, döntési- és viselkedésmintát, tudást, kultúrát is közvetít a tagjai felé./http://www.halo.hu/index.php?/miert-jo-kiskozossegbe-tartozni.html/


-Örömforrások melyeket közösségben tapasztalhatunk meg:Krisztus szentségi életében való részesedés,az evangélium mindennapi megélése,a közösség együttes részvétele liturgikus cselekményekben,közös zarándoklatok,”megosztás”,közös kirándulások,melyben a „természet Istenről tanúskodását” élhetjük át,közös munka.



Légy egy krisztusi közösség tagja!

Az ember alapvetően közösségi lény, személyiségének teljességét valamilyen közösségben tudja igazán kibontakoztatni. Ezért bátorítalak téged is, kedves olvasó, hogy ahol élsz, keress közösséget, amely számodra is az öröm forrása lehet. Ebben segíthet a helyi plébánosod, bátran keresd meg és csatlakozz valamely helyi kisközösséghez.



Ferenc pápa
2013.07.01.

„Jézus földi élete során nem volt „távvezérelt” Ige. Meg kell tanulnunk mind jobban hallgatni lelkiismeretünk szavára!”
Magyar Kurír