Az Egyház misztériumáról



Az Atya üdvözítő terve

"Az örök Atya bölcsességének és jóságának teljesen szabad és titokzatos terve szerint teremtette az egész világot, elhatározta, hogy az embereket fölemeli az isteni életben való részesedésre, s amikor Ádámban elbuktak, nem hagyta el őket, hanem Krisztusra, a Megváltóra való tekintettel "aki a láthatatlan Isten képmása és az egész teremtés elsőszülötte" (Kol 1,15) mindig segítséget nyújtott az üdvösséghez. Az Atya az összes választottat öröktől fogva "előre ismerte és arra rendelte őket, hogy Fiának képmását öltsék magukra, hogy Ő legyen az elsőszülött a sok testvér között" (Róm 8,29). Úgy határozott, hogy a Krisztusban hívőket a szent Egyházba hívja össze, melyet a világ kezdete óta előképek jeleztek, Izrael népének története és az Ószövetség csodálatosan előkészített,[1] a végső időkben megalapíttatott, a Szentlélek kiáradásakor nyilvánvalóvá lett, s az idők végén dicsőségesen be fog teljesedni. És akkor, ahogyan a Szentatyáknál olvassuk, Ádámtól és "az igaz Ábeltől az utolsó választottig"[2] mind összegyűlnek az Atyánál az egyetemes Egyházban. "/Lumen Gentium:előszó/


Isten népéről

Isten egyetlen népének katolicitása

"...a Föld összes nemzetében jelen van Isten egyetlen népe, mivel valamennyi nemzetből valók a polgárai, akik nem egy földi, hanem egy mennyei országhoz tartoznak. Mert a földön szerte élő hívők az összes többivel közösséget alkotnak a Szentlélekben, és így az, "aki Rómában lakik, tagjának ismeri el az indusokat".[23] Mivel pedig Krisztus országa nem ebből a világból való (vö. Jn 18,36), azért az Egyház, vagyis Isten népe miközben ezt az Országot meghonosítja valahol, egy-egy nép mulandó javaiból semmit sem vesz el, sőt ellenkezőleg a népek képességeit és erkölcseit, amennyiben jók, elfogadja és támogatja, s elfogadván megtisztítja, erősíti és nemesíti azokat."/LG 13./



Ferenc pápa
2013.07.01.

„Jézus földi élete során nem volt „távvezérelt” Ige. Meg kell tanulnunk mind jobban hallgatni lelkiismeretünk szavára!”
Magyar Kurír